Alkalomhoz nem illő csütörtök délelőtt volt. Zsúfolásig tele a városi rendőrkapitányság épülete apró-cseprő ügyeit intéző, békés vagy éppen felháborodott állampolgárokkal. Csak akkor szűnt meg a zsivaj, amikor egy szép arcú, feltűnően csinos lány lépettbe az ajtón. Határozottan elindult a portásfülke felé:- Jó napot kívánok! Albert Zsófia vagyok!- Jó napot kívánok! Miben segíthetek? - kérdezte barátságos hangon az éppen szolgálatot teljesítő fegyveres szolgálati tag.- A múlt hónapban történt balesettel kapcsolatban láttam egy felhívást, miszerint szemtanúkat keresnek. Szeretnék vallomást tenni.Senki sem foglalkozott a párbeszéddel, egy fiatal srác kapta fel a fejét csak. Nemrég szüntettek meg egy eljárást az elkövető ismeretlen kiléte miatt. Annak az esetnek ő is részese volt. Most nem emiatt volt a kapitányságon, de azért próbált közelebb húzódni a lányhoz, hogy hallja, miről van szó. Nem szerette volna, ha kiderül, köze van az esethez, főleg ha eddig sikerült titokban tartani.
↧