Következzék hát ama koldusok versengéséhez fogható méltóságosságúra eltervezett, ámde elhagyatottságunkat dicsőséges fénnyel szerteoszlató ceremóniának igazán esett története, mely azon mi Urunk 16..-ik esztendejének lélekébresztő napjaiban esett , valamelyeket szokás szerént csak a mi védelmező egyházunk betemetetlen likacsának nevezendének jó históriás deákjaink. Ha ki ne ösmerné azon bogáncsból vetett koszorúkkal méltatott idők eseményjeit, akkoron esett meg mi rajtunk, igazságot hívőkön amaz csúfsággal teljes istentelenség, mely szerént a mi legmagosabb tiszteletre való s Urunk akaratja révin védelmünkre tett pásztorunk helyét az maga részire foglalta el vala, s az maga bizonnyal jó szándék szerént való, ámde az mi igaz ügyünktől nagyobbára elfedettve lévén, az Mennyei akarattól elfelhőzött tudóstalan módon próbálta vala megigazítani gyülekezetünk ügyjeit amaz messzi Napkeleten élők lelkiösmeretét vigyázó egyházfő, aki követői által a Bölcsesség Világtengerének tarttatik.
↧