Szokatlan volt hason fekve ébredni. Aztán eszembe jutott miért is van ez. Mintha a fülemben hallanám a tenyér csattanásait a fenekemen. Óvatosan hátra nyúltam, és megsimítottam a hátsómat. Szerencséd van Éva! – mondtam magamnak, mert nem éreztem fájdalmat. Felkeltem és a tükörben megnéztem, még a pirosság is eltűnt a fenekemről. Okos gondolat volt este bekenni a zsíros krémmel. Egyből jókedvre derültem, lezuhanyoztam, felöltöztem és mentem...
↧