A kamránkban vagyok bepelenkázva és erényövvel a farkamon. Egy hetet töltöttem itt pelenkában úgy, hogy semmit sem tehettem. Napi kétszer tettél tisztába. Az utolsó alkalommal azt mondtad kiviszel és hogy hamarosan vendégségbe megyek. Rettegek attól hogy mit teszel még velem, és hogy mire kényszerítesz de tehetetlen vagyok. Csak várakozom csendben. Nem tartom számon az időt. Az órák csak repülhetnek én pedig szenvedek mikor nyílik az ajtó.
↧